Punk kiáltvány
Sohasem voltam lemezkiadó cég tulajdonosa, sikeresen muködo kereskedelmi vállalkozást sem vezettem soha, ezért nem is próbálom magam marketing-szakértonek beállítani. Dalszerzoként haladtam elore pályámon, de a dalok kiadását, marketingjét mások végezték, mások tették oket fogyasztásra alkalmassá.
Bár a punk révén tettem szert némi keresetre, ez igazán szerény összeg ahhoz a temérdek pénzhez képest, ami azoknak a cégeknek jutott, amelyek a Punkot mint valami lenyelnivaló terméket terjesztik. Sohasem tartottam sokra a divatos, könnyed, izgalmat kelto vonásokat, amelyekkel általában a punkot társítják. A punk több ennél, olyannyira, hogy ezek az elemek triviálisnak tunnek a minden punk által tapasztalt emberi valóság fényében. Minthogy fél életem során, amit neki szenteltem, a punk részemmé vált, azt hiszem, itt az ideje, hogy megkíséreljek egy meghatározást adni róla, és eközben védelmembe vegyem a Punk néven ismert tartós társadalmi jelenséget. Elképeszto, hogy valami, ami ilyen érzelmi és transzkulturális mélységgel bír, ilyen sokáig definíció nélkül maradt. A punk gyökerei ugyanis mélyebbre nyúlnak, és történetileg sokkal messzebbre visszavezethetok, mint azt sokan képzelik.
Még az elmúlt két évtizedre visszatekintve is nagyon nehéz olyan elemzést találni, amely leírná azt a hatást, amit a punk rock gyakorolt a popzenére és a fiatalok kultúrájára. Még ritkábbak az olyan esszék, amik azokat a mélyben futó érzelmi és intellektuális áramlatokat részletezik, amelyek a punkkal kapcsolatos népszeru, közhelyes, divatos kijelentésekhez vezetnek.
Ezek hát a fo okok, amelyek arra késztettek, hogy ezt az írást elkészítsem. Ha ez a kísérlet sérti a puristákat, lerombolja a zárt társadalom titkolózási gyakorlatát, megerosíti a bizalmat a szkeptikus vizsgálódásban, mélyebb gondolkodásra indít, és ellentmondásokat tár fel, akkor elértem a célomat, és akik megalázva érzik magukat, talán felismerik majd álláspontjuk közönséges voltát. Én csak egy globális méreteket öltött szubkultúrán végzett vizsgálódásaimat igyekszem terjeszteni, amelynek nagy részét megismerve, több helyen is közös gondolati szálakat találtam.
A közös gondolatiság kialakulása során jön létre az az ideológia, amely az egyéneket közösségbe tömöríti. A punkokban él a vágy, hogy közösséget alkossanak, de ehhez valami formát kell adni a punk ideológia alapjainak és származásának. A jelenlegi punk sztereotípiákra rányomja a bélyegét a tömegmarketing, és a hangsúly, amelyet szerencsétlen módon a tartalom helyett a stílusra helyeznek.
Ezek a bajok azonban nem pusztítják el a punk életérzést, éppen csak összezavarják az új generációk kinevelését. Ezek az emberek ugyan tudják magukról, hogy punkok, de azt nem, hogy az mit is jelent. Ez az esszé része ennek a nevelési folyamatnak.
A punkok nem vadállatok
A punk egy válasz arra, hogy mit jelent embernek lenni. Mi különböztet meg minket más állatoktól? Az a képességünk, hogy felismerjük önmagunkat, és kifejezésre juttatjuk saját genetikai egyediségünket. Sajátos módon, az általánosan elterjedt nézet a piac és a reklám világában a punkok és zenéjük "állatias" és "primitív" természetére helyezi a hangsúlyt.
Feltételezik, hogy az eroszak a punk-zene kulcsfontosságú része, s ez a feltételezés könnyen állandósítható, mert nagyon könnyu az eroszakot piacosítani - az errol szóló hírek is mindig elokelo helyet kapnak a sajtóban. Az eroszak középpontba állításával egy kulcsfontosságú mozzanat kerüli el a figyelmünket a punk megértése során:
A PUNK: az egyediség személyes kifejezése, ami abból az emberi képességünkbol származik, hogy tudunk gondolkodni, és kérdéseket feltenni.
Az eroszak nem általános a punkban, és nem is tartozik kifejezetten hozzá. Amikor valóban kifejezésre kerül, akkor ez rendesen a punk ideálokhoz nem kapcsolódó dolgok miatt van. Tekintsük azt a közismert példát, amikor verekedésre kerül sor egy középiskolában egy punk és egy futball-játékos keményfiú között. A futballista és kísérete nem értékeli vagy fogadja el a punkot valódi embernek. Ehelyett szakadatlan gúnyolódás céltáblájává teszik, nap mint nap kötekedve, provokálva és megalázva ot, ami persze nem más, mint önnön bizonytalanságuk és szorongásuk visszatükrözodése.
Egy nap aztán a punknak elege lesz, és ellátja a futballkapitány baját a folyosón. Erre a tanárok természetesen eltanácsolják a punkot, és igénytelen frizurájára és öltözékére hivatkozva kijelentik, hogy egy eroszakos és kezelhetetlen semmirekello. A helyi lapban ez áll: "A folyosói verekedés megerosíti, hogy az eroszak része a punk rockerek életmódjának".
Az elfogadás hiánya által kiváltott spontán düh nem punk sajátosság. Ez egy normális emberi reakció, és bárki hasonlóan reagálna, szubkulturális vagy szociális hovatartozástól függetlenül, ha lenézettnek és haszontalannak érezné magát. Szomorú tény, hogy a punkok körében rengeteg példa akad eroszakra. Eklatáns példákat lehet találni tévelygokre, akik magukat szintén punknak tartják. A düh és az eroszak azonban nem punk vonások, valójában semmi közük a punk eszményekhez. Nem a düh és az eroszak az a kötoanyag, ami a punk közösséget egyben tartja.
Az emberiség fennmaradása az egyediségben van
A természet adta nekünk a genetikai vázát annak, amirol a punk szól. Egy ember genetikai információja körülbelül 80 ezer gént tartalmaz, és nagyjából 6 milliárd ember részesül ebben a genetikai megtiszteltetésben. Annak az esélye, hogy két ember ugyanazt a genetikai információt hordozza, elenyészo, szinte felfoghatatlanul kicsi (az esély lényegében 80 ezerszer azon emberek száma, akikkel egy életút során találkozni és párosodni tudunk. Gyakorlatilag lehetetlen.)
Az általunk hordozott gének jelentos szerepet játszanak a magatartásunk és világnézetünk formálásában. Ezért adatott meg nekünk az egyediség, hiszen senki más nem rendelkezhet ugyanazzal a génkészlettel, amely aztán a világról alkotott képünket befolyásolja. Természetesen a kulturális tényezok játsszák a másik fontos szerepet, és ezeknek inkább lehetnek egységesíto hatásai a magatartásra és a világnézetre.
Példának okáért, egy egész munkásvárosnak lehet 15 ezer lakosa, akik ugyanolyan eszményeken nottek fel, ugyanabban a gyárban dolgoztak, ugyanazokban a boltokban vásároltak és ugyanazt a futballcsapatot szerették. Ahogy a gyerekeik fejlodnek, ellentétes erok állandó kölcsönhatása figyelheto meg kulturális közegük szociális beidegzodései és egyediségük genetikai kifejezodése között.
Aki saját természetével veszti el a kapcsolatot, az a társadalom robotjává válik, míg azok, akik elvetik szociális fejlodésüket, kóbor állatokká lesznek. A punk egy kiállás a két szélsoség közötti helyes egyensúly mellett. A punkok saját egyedi természetüket akarják kifejezni, miközben átkarolják a "jó-kisfiú-jó-kislány" neveltetésük közösségi szempontjait.
A társadalommal való kapcsolatuk azon a célkituzésen alapszik, hogy megértsék egymás egyedi világnézetét. A punk "klubok" olyan társadalmi színhelyek, ahol ezeket a nézeteket elfogadják, néha átveszik, néha elvetik, de mindig tolerálják, és tiszteletben tartják.
A PUNK: egy mozgalom, amely visszautasítja azokat a társadalmi attitudöket, amelyeket az emberi természet tudatos figyelmen kívül hagyásával állandósítottak.
Mivel a toleranciától függ, és kerüli a tagadást, a punk életérzés minden ember számára nyitva áll. Elegáns párhuzam észlelheto a punk egyedi nézetektol és magatartásmódoktól való függése és az egyediségre való saját genetikai hajlamunk között.
A félelem és a racionalitás harca
A civilizált élet eros mellékhatása a konformitásra való késztetés. Mindannyiunkba beleverték, hogy tartsuk tiszteletben az idosebbek nézeteit, és késobb, amikor rájövünk, hogy ezek is csak tantétel formájú vélemények, arra tanítanak bennünket, hogy ne keltsünk zavart nehéz kérdések feltevésével. Sokan egyszeruen elfogadják az éppen uralkodó gondolatokat, és sosem fejtik ki saját nézeteiket, ez pedig hasonló az egyéniség korai halálához.
Fajunk egyedi abban a tekintetben, hogy képes felismerni és kifejezni önmagát. Nem élni ezzel a biológiai lehetoséggel annyi, mint a természetes kiválasztódás folyamata ellen dolgozni, ami fajunkat egyáltalán megteremtette. Ez a megalkuvás a bukástól való félelem elleni harcból adódik.
Könnyu feltételezni, hogy ha mindenki ugyanúgy cselekszik, és én is ezt követem, akkor abból nem lehet semmi baj. A szarvasmarhák és a libák valószínuleg felismerik ezt a kedvezo lehetoséget. Ez a viselkedésmód viszont az egész emberiség bukásához vezethet el.
A közvélekedés ellenében való gondolkodás és cselekvés kulcsfontosságú az emberi fejlodés szempontjából, és potens megnyilvánulása a punknak. Ha egy ügy vagy jelenség csak attól lesz igaz, hogy az emberek annak tartják, akkor a punk feladata, hogy jobb megoldást találjon, vagy egy olyan független változót, ami megerosítheti azt a bizonyos nézetet (néha a közvélekedés épp az emberi természet visszatükrözodése, a punkok ezt nem tagadják).
Az a képesség, hogy az ár ellen ússzunk, fontos szerepet játszott az emberiség történelmének legfontosabb újításainál. Olyan eszmék jellemezték az egész felvilágosodást, amelyek kerülték a kor dogmáit, és olyan igazságokat fedtek fel a természet és az emberi lét kérdéseiben, amelyeket minden ember megtapasztalhat, és amelyek még ma is bennünk élnek.
Galilei az egyházzal vívott harcot, és bár az egyház megnyerte a csatát azzal, hogy a tudóst élete végéig börtönben tartotta, végül elvesztette a háborút. Kevesen hiszik ma úgy, hogy a Nap kering a Föld körül, és így Isten a Földet teremtette a világegyetem középpontjának. Francis Bacon azt hangoztatta, hogy az ember rendeltetése a Földön a megértés. Úgy gondolkozott, ha tagadjuk emberi mivoltunk e legalapvetobb elvét, akkor a puszta barbárság mélységeibe süllyedünk.
Charles Darwin - aki bár a felvilágosodás tetopontja után írta munkáit, annak vívmányai közvetlenül hatottak rá - teológiai iskolát végzett, és mégis késztetést érzett arra, hogy az utazásai során megfigyelt, biológiai fajokat összeköto törvényszeruséget megértse. Nézetei sok bibliai tantételt megkérdojeleztek, ugyanakkor érvelése logikus volt, és egy önfejlesztési folyamat által (saját elméjében lejátszódó harc a megértésért) fejlesztette az emberiséget azzal, hogy új szintet jelölt meg az emberi megismerés számára.
Az egyház tantételei egyre inkább a perifériára szorultak. Az egyház felol érkezo negatív visszacsatolástól való félelmet legyozte megfigyeléseinek igazsága és a világ megértésének az a hulláma az emberekben, amelyet nézetei keltettek.
A modern punk a megértés iránti vágy motiválta gondolkodási folyamat, s tökéletesen egybevág a felvilágosodás hagyományával. Az, hogy annyi történelmi példa áll rendelkezésre, amely a dogmák megsemmisítésére irányuló törekvésrol szól, egy eros elv megfogalmazását teszi szükségessé: civilizált emberi lényeknek természetes jegye az eredetiség. Az, hogy mennyire ritka az egyediség, arról árulkodik, hogy természetünket egy ugyanolyan markáns ellenero szorongatja: a félelem.
A PUNK: a kérdésfeltevés és a megértés iránti elkötelezettség folyamata, ami egyéni fejlodést eredményez, és ennek extrapolálásával társadalmi fejlodéshez vezethet.
Ha elég ember érzi magát szabadnak, és nem vonakodik használni megfigyelokészségét és eszét, akkor nagy igazságokra derül fény. Ezeket az igazságokat nem azért ismerik fel és fogadják el, mert valamilyen totalitárius entitás eronek erejével a társadalomra kényszerítette oket, hanem mert mindenki hasonló tapasztalatokra tesz szert a megfigyelés során.
Az, hogy a punkok az eloítéletek ügyében azonosulni tudnak egymással, abból a közös tapasztalatból ered, ahogyan velük bánnak az oket nemkívánatos személyekként kezelo emberek. Mindannyian rendelkeznek személyes tapasztalattal a tekintetben, hogy kerülik oket, és képesek jól viszonyulni egymás elidegenedés-élményeihez anélkül, hogy eközben valami magatartásmintát követnének.
Az eloítélet-élmény közös tapasztalatból származik, nem pedig írott formulából vagy alkotmányból, amelyhez tartaniuk kell magukat. A punkok ebbol a tapasztalatból vonják le azt, hogy az eloítéletesség rossz, eszerint az elv szerint élnek, és nem tankönyvbol tanulták. A fennálló nézetek provokálása a megértésre való törekvés nélkül szokássá válik, passzivitássá és eloíró ideológiává.
Mi az igazság?
A filozófusok megkülönböztetik a kis "i"-betus igazságot a nagy "I"-betus Igazságtól. A punkok tagadják az utóbbi létezését.
A nagybetus Igazság valamely transzcendentális lény által eloírt rend létét feltételezi, azaz, hogy az igazság végeredményben Istentol származik, aki mindent elore eltervezett, amikor a világegyetemet megteremtette.
A kisbetus igazságra magunk jövünk rá, és benne mindannyian egyetérthetünk, akik hasonló élményekkel és megfigyelésekkel rendelkezünk. Utóbbi objektív igazságként is ismeretes, amely bensonkbol jön, és ezen a földön nyilvánítódik ki, szemben az Igazsággal, amely kívülrol jön, és felülrol vetítik ránk, hogy kövessük.
Az erkölcsiséget nem kell feltétlenül az Igazság következményének tekintenünk. Az objektív igazságból éppoly könnyedén adódhat moralisztikus, spirituális kultúra.
A PUNK: hit abban, hogy a világ olyan, amilyenné tesszük, hogy az igazság a dolgok mibenlétének személyes megismerésébol ered, nem pedig az eloírásokhoz való vak ragaszkodásból.
A punk mozgalomnak az objektív igazságtól való függése az ár ellen úszás közös élményébol eredeztetheto. Bárki képes az élményt átérezni, aki már lógott ki tömegbol. Arra egyetlen számkivetettnek sem volt szüksége, hogy valaki tételesen leírja neki, hogy mit jelent másnak lenni. Az igazság elég világos volt, s ezt megérthette, és igaznak fogadhatta el bárki, akinek része volt ebben a közös tapasztalatban.
Mi a félelem?
A félelem, ami arra készteti az embereket, hogy alávessék magukat a szabályoknak, sötét korszakokat idézett elo az emberiség történelmében. Az ún. sötét középkor nyugodt és bonyodalommentes volt, de komor és kellemetlen, továbbá híján volt mindennemu alternatív nézetnek. A hamis vigaszt és a nyugalmat, amiben a középkori ember részesült azáltal, hogy a király és az egyház szigorú bürokráciát eroltetett rá, teljesen elfedte a gyötrelem, amivel nap mint nap szembe kellett néznie.
A paraszt élete így könnyu, nincs irányítás, nincs cél, egyszeruen csak többet és többet termel, és utódokat nemz a király hasznára. De a megfélemlítés eszközét használni a parasztok (vagy ha már itt tartunk, a modern kor munkásainak) irányítására, csak egy rövidtávú és aljas gyakorlat, mert a parasztság ugyanazon agyi szerkezettel rendelkezik, mint a nemesség.
Az önfelismerés mélyen gyökerezo biológiai sajátosságát és az önkifejezés vágyát nem lehet hosszú ideig elfojtani. Végül a parasztság felismerte, hogy az értelem nélküli élet olyan, mint a barmok élete. Megfélemlítve élni ugyanolyan, mintha biológiailag érzéketlen lenne az ember, részt venni az emberi színjátékban nem, pusztán elsorvadni képes.
Az emberi viselkedést szabályozó félelem tanult dolog. Más, mint az azonnali, reflexszeru, a zavaró hatástól menekülo válasz, amit a többi élolény alkalmaz az életben maradáshoz. Nekünk szintén megvannak ezek a motoros reflexeink, de a kudarctól és a szókimondástól való félelem a limbikus rendszerbol ered.
A limbikus rendszer az agy része, idegsejtek hálózata, ami a legmélyebb érzelmeinket szabályozza. Az agy két részét köti össze: a középagyat, ahová az érzékelt információ továbbíttatik (pl. látás és hallás) és az eloagyat, ahol ezen információk feldolgozásra kerülnek. Bár az eloagy legalább 480 millió éve kifejlodött (a legelso gerinceseknél már megtalálható volt), az ember megjelenésével speciális funkciói alakultak ki.
Az eloagy egy specializálódott része, amit agykéregnek nevezünk, nagymértékben kifejlodött az embernél. Az agykéreg 95%-a az olyan asszociációs lelki folyamatokért felelos, mint az elmélkedés és a tervezés, a maradék 5% pedig a mozgás és érzékelés feldolgozását végzi.
A különbség jól érzékelheto egy egérrel összehasonlítva (ami szintén egy magasabb rendu gerinces). Az egér agykérgének csak 5%-a foglalkozik asszociációs ingerek feldolgozásával, míg 95%-ának feladata a mozgási és érzékelési ingerek feldolgozása.
A nagymértékben kifejlodött limbikus rendszer központjában van az, amit mi emberinek nevezünk. Különbözünk az állatoktól abban a tekintetben is, hogy több idot töltünk tervezéssel, elmélkedéssel és önmagunk kifejezésével. Limbikus rendszerünk nagyon eroteljes: felül tud kerekedni a primitív érzelmeken, és el tudja nyomni a mély vágyakat.
Aki valaha látott már szomorú filmet a barátaival és szándékosan visszatartotta könnyeit, mert nem akarta, hogy a barátai észrevegyék, az a limbikus rendszerét vette ehhez igénybe. Elgondolta, hogy mik a következményei barátai reakcióinak, és véget vetett az érzelmi folyamatnak, ami sírásra késztette volna.
Ahogy az ésszeru gondolkodás a limbikus rendszer terméke, a félelem is a limbikus rendszer ugyanazon idegsejtjeiben alakul ki. A félelem rendszerint ésszeru viselkedés, irracionális gondolatokon alapul és megbéníthatja az agykéreg feldolgozó erejét. Az elfojtás és a félelem kéz a kézben járnak és mindketto példája annak, hogy hogyan nyomhatja el limbikus rendszerünk a nyilvánvaló ingereket, és segíti elo a biztonságos viselkedést.
A limbikus rendszer hasonló más szervekhez abban az értelemben, hogy úgy is tud muködni, hogy káros eredménye lesz. Az, hogy kapcsolatban legyünk testünkkel, feltétele az általános egészségnek, és a limbikus rendszernek állandó készenlétben kell állnia ahhoz, hogy azt irányítsa. Hogy felülkerekedjünk a félelmen, kapcsolatba kell kerülnünk a limbikus rendszerünkkel, és fel kell ismernünk, amikor az elnyomja a nyilvánvalót.
Az etikett és a jó viselkedés a limbikus rendszer elnyomó képességének eredménye, ami idonként szükséges, de végso soron az ember eredetiségét csökkenti. A hazugság a limbikus rendszer elnyomó folyamatának végso formája, a nyilvánvaló tagadása. Az igazmondók, akik megbízhatóak és tisztességesek, megtanulták a limbikus rendszerük irányítását. Felismerik a vágyat, hogy hazudjanak, de belátják annak a hiábavalóságát, hogy azonosuljanak olyasmivel, ami nem igaz.
A hazugok ezzel szemben rabszolgái limbikus rendszerüknek, nincsenek kapcsolatban a legalapvetobb mentális kapacitásukkal. Viselkedésük óvatos és ravasz, mert hagyják, hogy tökéletlen észjárásuk, a valóság álcázásához, teljes lelki alkatuk fölött átvegye az irányítást. Végül el kell ismerniük az igazat és vereségüket, de csak miután minden lehetséges félrevezetést és csavaros logikát felhasználtak félelmük elrejtése érdekében.
Politikusok, lelkészek, üzletemberek és bírák mesterei a csavaros észjárásnak és a félelem kiváltásának. Jó intellektuális céltáblái a punkoknak, mert ok nem respektálják az embereket, akik megtanulták irányítani limbikus rendszerüket. És a punkok nem félnek rámutatni arra, ami nyilvánvaló, még ha az a szociális helyzetük kockáztatásával jár is.
A PUNK: állandó küzdelem a társadalomból érkezo negatív visszacsatolástól való félelem ellen.
A punk mozgalom
Megpróbáltam néhány tényezot felsorolni, amelyek a punkot mozgalommá teszik kulturális értelemben. A gyengeelméju pusztító, lopkodó, verekedo és veszekedo vadember semmivel sem punkabb, mint napjaink csinos arcú, de üresfeju popsztárja.
Mivel a lemezkiadóknak ennyire könnyu eladni az eroszakot, a szexet és az önteltséget, sok zenekar bekapta a csalit, és magát punknak állította be, azt viszont nem vette észre, hogy eközben valójában a konformizmus sztereotípiájának állandósításában vesz részt, ami egyáltalában nem punk.
A "gyere, állj közénk" hozzáállásból, amely követoket keres maga mögé, általában egy gyenge emberekbol álló gyülevész népség verodik össze, akik azt hiszik, erejük a nagyszámú hasonló gondolkodású klónban rejlik. A mennyiség viszont nem minden, ha az embereket egy rövidlátó, öncélú, félelem kiváltotta mantra tartja össze, amely pártosodáshoz és kirekeszto elvekhez vezet.
Az eros ideológiáknak nincs szükségük csocselékre, állják az ido próbáját, sosem múlnak el, mert szorosan kötodnek biológiai felépítésünkhöz. Részét képezik annak, amit Homo Sapiensnek lenni jelent. Ezt a hagyományt a punk testesíti meg.
A mozgalom korszakos dimenziókat ölt, túlmutat az itt és most pillanatnyiságán, mert létezett, létezik és létezni fog mindenhol és mindörökké, amíg csak emberi lények lakják a földgolyót.
Ahogy új korszak kezdodik a kultúra telhetetlen menetelésével, a punkok megtalálják számításukat. Az Internet ismét lehetové teszi az emberek számára, hogy közvetlenül kommunikáljanak egymással. A hálón interaktív az emberi viselkedés, ahogy az még a tömegmédia beköszönte elott volt.
Az emberek most ideológiai és életmódbeli kérdésekre fordítják figyelmüket, szemben a XX. századi gyakorlattal, amelyben a csapathoz való tartozás elol elzárkóztak, és egy hálózat vagy propaganda magatartás-szabályzatának vetették alá magukat. A hazugságok és az elitizmus misztériumai gyorsan elhalnak majd, ha a globális párbeszéd, amely a hálót nap mint nap áthatja, egyre több ember életében megjelenik.
A világ lakói fogékonyabbak lesznek alternatív ideológiák iránt, mert ok maguk fogják ezeket megalkotni. Korszerutlen intézmények ideológiája iránt viszont kevésbé lesznek fogékonyak, mert logikájukban a hiányosságok és a hibák sokkal erosebben jelennek meg, lévén hogy amint ezek létrejönnek, azonnal szétsugározzák majd oket a világba.
A "megismerésben az ero" és a "tudás hatalom" etikája, amelyet a punkok vallanak, normává fog válni. Nyilvánvaló lesz majd a titkos szertartáskönyvek merevsége, állatiassága és értelmetlensége, ez pedig az emberi egyediség értékeléséhez és az eredetiség egy új korszakához kövezi ki az utat.
Ki a punk?
Mindenki számára nyitva áll a lehetoség, hogy punk legyen. Sokkal nehezebb persze olyasvalaki számára, aki egy higgadt, kihívásoktól mentes, tudatlan környezetben nevelkedett, mert az nem látja a nyugalmát biztosító intézmények megkérdojelezésének és provokálásának értelmét. Az ilyen gondtalan életre viszont kevés példa akad napjaink szukülo világában.
Az örök kérdések még mindig élénken foglalkoztatják az emberi elméket. Évtizedrol évtizedre válik egyre világosabbá, hogy mit is jelent embernek lenni. Néha, az embereket arra nevelik, hogy biztonságos útvonalon haladjanak korai halálukba, fogyasztva és hajtogatva a félelmetes arisztokrácia dogmáit.
Másrészrol, az emberi lelket nehéz elpusztítani. A punk az emberi lélek mikrokozmosza. A punkok az eszükkel boldogulnak, nem nyers erovel. A társadalmat sokféleségükkel, nem konformizmusukkal mozdítják elore. Más embereket befogadással és nem uralommal motiválnak.
Önmaguk jobbá tételének élharcosai, és ennek extrapolálásával az egész emberiség jellegét képesek javítani. Az emberi érzés mindenki számára hozzáférheto, íratlan, egyetemes szabályaihoz tartják magukat, és kerülik az elitista magatartásmintákat, titkos szertartáskönyveket. Ok testesítik meg a jövo reménységét, és tárják fel a múlt hibáit. Nem kell megmondanunk nekik, hogy mit csináljanak, máris vezetnek bennünket.
A PUNK: az egyediség személyes kifejezése, amely abból az emberi képességünkbol származik, hogy tudunk gondolkodni, és kérdéseket feltenni.
A PUNK: egy mozgalom, amely visszautasítja azokat a társadalmi attitudöket, amelyeket az emberi természet tudatos figyelmen kívül hagyásával állandósítottak.
A PUNK: a kérdésfeltevés és a megértés iránti elkötelezettség folyamata, amely egyéni fejlodést eredményez, és ennek extrapolálásával, társadalmi fejlodéshez vezethet.
A PUNK: hit abban, hogy a világ olyan, amilyenné tesszük, hogy az igazság a dolgok mibenlétének személyes megismerésébol ered, nem pedig az eloírásokhoz való vak ragaszkodásból.
A PUNK: állandó küzdelem a társadalomból érkezo negatív visszacsatolástól való félelem ellen.
(Fordította: Orbán Gábor)
AJÁNLOM AZ OLDALT
